7.A
7.A
Osztályfőnök: Szabóné Pfaff Éva
Osztálynévsor: Balogh Leon Zoltán, Baranyai Tímea Magdolna, Botás Dávid, Csüllög István, Dobrotka Hanna, Dombovári Dániel, Fehér Jázmin, Gyulai Zsolt, Hízó Dominik Alex, Kovács Tamás, Macsári Luca, Miklya Nóra, Mucsi Medárd, Oláh Noémi, Rajeczki János Pál, Szabó Antal Szabolcs, Szabó Brigitta, Szűcs Kitti Hajnalka, Wittmann Annamária, Zelicskovics Máté Mátyás.
A kép nagy felbontásban megtekinthető, letölthető itt.
Városunkban épp 50 évvel ezelőtt kezdte meg működését az a Gyulai Nyári Művésztelep, melynek jubileumi kiállítás megnyitójára került sor nemrégiben a Kohán Képtárban.
Október 4-én a 7.A. osztállyal ellátogattunk a képtárba, ahol a jelenleg futó időszaki kiállítást néztük meg és dolgoztuk föl. Régen terveztem egy ilyen kirándulást, hiszen a rajz órai aktivitás nem pótolhatja a műalkotásokkal való „testközeli” találkozást. A művésztelep munkáinak naturalista felfogása ráadásul könnyen befogadható a fiatal korosztály számára is. Tapasztalatom szerint így történt ez most is, a múzeumpedagógiai óránkon. A kiállítási anyag megtekintése és a művésztelep munkájának rövid ismertetése után játékos feladaton keresztül próbáltunk meg közelebb jutni a képek lírai nyelvezetéhez. Hiszen minden kép egy történet. Illetve nem is egy, hanem ki hogy közelíti meg őket, számtalan variáció és megoldás lehetséges. A diákoknak én a végtelen lehetőségek közül egy történetet mondtam. A történetet olvasva kellett magukat beleélni egy szituációba és megkeresni a képet a kiállító térben, illetve ha ez meg volt, a képekhez kapcsolódó kérdésekre kellett válaszolni. A feladat lényege ez esetben nem feltétlen az önálló képalkotás volt részükről, hanem a megfigyelőképesség fejlesztése.
Álljon most itt példának a történeteim közül egy-két változat:
Keresd meg a képtár területén, kik vallanak önmagukról?
1. „ Kérem szépen, mi ebből élünk! Havonta, félévente maguk kidobálják a lomjaikat. Mi összegyűjtjük, pénzzé tesszük. „Lomisok vagyunk!” Nehéz szakma ez kérem, sok fáradtsággal jár! Az a sok jövés-menés a holmik után! De el sem hinnék, milyen kincseket dobnak ki az emberek! Nézzék meg ezt az okkersárga kényelmes fotelt! Ez anyósomnak épp jó lesz a szobájába!
Kérdés:
- Ki festette a képet?
- Hány embert látsz a képen?
- Nevezz meg kidobott használati tárgyakat a képen.
2. „ Mi csak Csühösnek hívjuk. Régen velünk van, kiszolgálta a családot. Ezzel vittük haza anyát és a kistesómat, amikor megszületett a kórházból. És ezzel voltunk nyaralni a Balatonnál is. Kicsit indításkor köhög, de azért megbízható. Tegnap kiégett a bal első világítás, de apa szerencsére meg tudta javítani. Garázsunk még nincs sajnos, ezért a szüleim egy ponyvával szokták esténként letakarni, hogy ne rozsdásodjon, ha esik az eső.”
- Keresd meg a kiállító térben, melyik kiállítási darabról lehet szó? Mi az érdekessége a műnek?
3. Zsuzsika vagyok. Anyu azt mondta, két évvel ezelőtt születtem. De ezt már régebben mondta. Emlékszem, még akkor egy tortát is kaptam! Fúúú!!! Még két gyertya is volt rajta. De akkor még zöldek voltak a fák, mindenfelé. Most viszont, ha kinézek az ablakon, a hegyoldalakon a fákat narancsszínűnek látom. Apu azt mondta, hogy ez az ősz. Ilyenkor a fák levelei elpirulnak. Nem tudom… apa néha olyan furcsaságokat mond. Még hogy a levelek elpirulnak! Most anyuval vagyok itthon, mert apa dolgozik. Úgyhogy arra gondoltam, megfestem apunak a pirulós faleveleket. Rőt vörösnek, halványzöldnek, tüzes narancsnak. Hogy lássa: értem, hogy ősszel ez így működik. Mert én már nagy vagyok ám! Már a cumisüveg sem kell. Ott van ni az is a konyhapulton fölborulva. Ezt a sárgát még ide teszem! Így ni! Jajjjj, nagyon szép lett! Rögvest szólok is anyunak, hogy megmutassam: -„Gyere anyu! Nézd, mit festek apának! Így pirul az ősz minálunk az ablakban!”
Feladat: Keresd meg a festményt a kiállítótérben.
- a lakás melyik helyiségében játszódik a jelenet?
- Hány tárgyat tudnál fölsorolni a festményen látottakból?
Ez az utolsó feladatként kapott kép Sáfár Pál munkája volt. Itt azért már ment a számolás, hiszen mintegy 22 tárgyat minden nehézség nélkül meg tudtak találni a gyerekek a festményen. Hihetetlen részletgazdagság és „rendetlenségében” is harmonikusan megfestett kép volt a feladványban.
Nagy nyüzsgéssel járt a képek megkeresése, föltérképezése. Ez talán természetes is a szokatlan téri környezetben. Én azonban úgy láttam, élvezték a gyerekek a képek közti mozgolódást, a képek „leltározását”. Egy biztos: talán észrevétlenül is beépült valami látásmódjukba, képzőművészethez való viszonyukba.
Séllei-Andruska Anna
A foglalkozásról további képeket itt találtok.