6. évfolyam
Az osztály 21 főre növekedett, 3 új tanuló érkezett az év elején. Jó magatartású csapat, annak ellenére, hogy a kamaszodik mindenki. Az iskola „legöregebb” diákjai sok területen példát mutatnak a fiatalabbaknak: tehetséges vers- és prózamondóink vannak, diákolimpikonunk, sikeres sportolóink, táncosaink, vannak rendszeresen ministrálók is az osztályban.
A névsor:
- Árvai Gergő
- Boldog Dominik
- Bordé Kata Viktória
- Botás Dávid
- Csomós Alexandra Szilvia
- Csomós Bence
- Farkas Noel Andor
- Kiss Lili Dorka
- Kovács Levente
- Oravecz Kata
- Pallagi Natália Emma
- Papp Renáta
- Sárosi Anna Emília
- Schriffert Dániel
- Seprenyi Edit
- Szász Albert
- Szelezsán Szeveréd
- Szigetvári Kevin István
- Zsilák Mátyás
- Vincze Dorka
- Wolland Gergő
Színházban voltunk-, de egy kicsit másképp
A hatodikosok iskolánk pályaorientációs programjának keretében meglátogatták a Jókai Színházat, Békéscsabán. Kísérőnk az épületben Bojczán István volt, a színház munkatársa, akinek köszönettel tartozunk türelméért, a sok érdekes információért, az izgalmas délelőttért.
Hatalmas pelyhekben hullott a hó, amikor megérkeztünk az akkor még üres színházba. Két színpadot is megtekinthetünk az előadások megkezdése előtt: a nagyszínpadon Milne Micimackójának nyitóképét láthattuk, sőt a díszletek között sétálhattunk, a bábszínpadon pedig Petőfi: A helység kalapácsa című művének óriásbábjait csodálhattuk meg, sőt ki is próbálhattuk, milyen kemény munka mozgatni a sokkilós alakokat.
Utunk a bábkészítő műhelybe vezetett, ahol éppen egy későbbi előadáshoz készült egy hatalmas ló alak. A készítőtől megtudhattuk, milyen sokféle anyaggal és technikával dolgoznak, mennyi munkaórát igényel egy kisebb báb elkészítése, hányszor kellett szétszedni és újból összerakni a korábban látott óriásokat.
A színház működtet egy színitanházat is, ahol nemcsak színészeket, táncosokat képeznek, hanem színháztechnikai szakembereket is. A fények, a vetített képek manapság az előadások elengedhetetlen részei. Egy országosan elismert szaktekintély mutatta be milyen eszközök és „kütyük” segítségével készülnek ezek az effektek.
A díszlet- és jelmezkészítők érdekes munkáját is megnéztük. Hihetetlenen, de minden kézzel készül: a sok száz csillogó flitter a jelmezen csakúgy, mint a színpadi téglafal. Örömmel próbálgattuk a különös fejfedőket, illesztgettük magunkhoz a csodás ruhakölteményeket. Még az éppen futó előadás szereplőivel is találkoztunk, igaz csak kutyafuttában: várta őket a színpad, a közönség.
Az aulában sok ezer mackó között egyik ámulatból a másikba estünk: szinte a világ minden földrészéről származnak a macik. A színház egyik munkatársa bocsátotta a kiállítás rendelkezésére gyűjteménye egy kicsiny (!!!!!) részét.
Amikor hazaindultunk a hó ugyanúgy hullott, mint reggel. De már nem ez volt a fő beszédtéma, hanem a sok-sok látott és megtapasztalt élmény.
Magyar kultúra napi torta